Lia Zernup: Gyász

Hallgat a hajnali ködben az árva,
míg hallja az ős szerető szavait.
De jajgat a sarj, mikor feltör a gyásza,
sóhaja zúzza a múlt falait.

Hajdani napjait dög szaga járja,
a föld beborítja az ó tanait.
Tört hite reszket, a nagyjait vágyja,
a bölcs, feledő, ölelő karjaik.

Alvad a vér, varrja bú sebit zárja,
armada rendezi hadsorait.
Kardjai harcait védi még bástya,
de hadnagya őrzi a múlt javait.