Türke Ildikó Judit: Fatörzsbe vésve

Vajon marad-e a gondolat?
Mit harsogó szív alkotott,
Lelket fest az alkonyat
Szavad nyomot hagyott.

Vajon marad-e a rajzolat?
Gyümölcs oltványt oltván,
Zsaró-erén ujjlenyomat
Fennmaradsz a delta-torkán.

Vajon marad-e a mozdulat?
Terveid felfelé nőtt halma,
Világot vált egy indulat
Fáj, de itt ragad hatalma.

Vajon marad-e a fordulat?
Déli szellővel jövet,
Fenntartható öntudat
Mozdít hegyet, követ.

Vajon marad-e a hangulat?
Dúdolón kacagó,
Néma szónoklatba kezd
Mámor a furulyaszó.

Vajon marad-e a karcolat?
Fatörzsbe vésve önmagad,
Eltakarja napnyugat
A pillanat elszakadt.

Alkoss, de ne fennmaradót
Szólj is, de ne maradandót,
Legyél míves, sosem híres
S megkapod az örökkévalót!