Szilágyi Ildikó: Ima a lélegzetért

Adj Uram levegőt!
Éltetőt és ébredőt, önmagamhoz vezetőt,
Adj Uram!
Tisztát és frissítőt, sejtekig megfürdetőt,
Adj Uram!

Mert friss levegőm mostanra megfogyott,
A múlt köde eltakarja az igaz pillanatot.
A jelen csodáját nem járja át testem,
Tudom és érzem: újra levegőt kell vennem!

Míg fújtat a múlt, bábbá ránt a képzelet,
A télen át a kilátásnak vége lett.
Nyomógombok által bezárva
A lélegzet csak vágya a bentnek.
S míg hiedelem-képzet etet,
A lélek csak rabja a remegő testnek.

De tavasz jön! Friss szellőt hozó!
Reményem éltető, biztató, megnyugtató!
Eljött hát az igaz pillanat,
Letenni pakkot, kifújni képzetet,
Elfogadni az út során eltelt éveket.

Levegőt adj, Uram!
Tisztát és szeretőt! ÖnMAGomhoz vezetőt,
Egész-séget teremtőt, Hittel telve Lelkemet ölelőt,
Adj, Uram!