Szilágyi Alex: Tiszta szívvel

Szürke széllel szálló tépettszín falevelet
adhatok, miért ne mehetnék ma le Veled?
Fojtogat a kis szoba, mit e panelházad,
Eddig és nem tovább, saslelkem ma fellázad.

Repülök, mert ha nem, újra maga alá nyom
S holtomig ott is tart hétpecsétes magányom.
Konok büszkeségem hétpecsétből hetedik,
Szabad szárnyalásom lentről sokan nevetik.

Gyűlölöm a tömeget, de szívem egy vele,
Hiszen jogállamban pénz a gyengék fegyvere.
Sajnos sok pórt fortélyos félelem igazgat,
Költőink hét kérdéséből jó, ha igaz hat.

Mételybeforgatott művészet, vak nyomor van,
Háziasított rettegés zsong vad gyomorban.
E korhadó világban nincs már mit vesztenem,
Mert ha tízből kilenc elégtételt vesz, Te nem

Állsz be a sorba, ó, csillagszemű Királylány,
Ha az élet iskola, Miattad kijárnám.
A szegények szenvedése ott fent mostoha
Csupán, a Szép szó tisztaszívű Apostola

Vagyok és leszek is, ha gondolod, tarts velem,
De tudd, hogy nekünk csak halálthozó fű terem…!