Szilágyi Alex: Fényed

Szerelmünk egéről lehulló csillagemlék,
Zilált árnyék vagy csak, pedig Fény voltál nemrég.
Ezüstös félholdból kígyó lettem, mord alak,
Rémes gyűrűimmel elhalványítottalak.

Elsuttogott fohász, sok fülsértő indulat,
Tort ül benn a fájdalom, a közöny kinn mulat.
Leplek alól megvet, méreget a félelem,
Egyedül maradó igen, különféle nem

Könyörög, hogy hozd meg a legnehezebb döntést.
Pirosra sírt szemem reménykedve köszönt és
Illékony könnyfelhőn át pillantásod várja,
reménykedik, hogy elvonul a csendnek árnya.

Oltalmaználak, a szívem Érted lángol, még
Szétáradhat Fényed, Miattad megváltoznék.