Szegedi Melinda: A szerelem ereje

A kiadó nyilatkozata

Jelen írás azt kívánja elhitetni a nyájas olvasóval, hogy megtörtént események leírásán alapul. Fűszerezi azt az elbeszélők sajátos stílusával, hogy ezáltal is jelezze: nem fikcióval van dolgunk. Ezt könnyen cáfolható, mivel sokszor nem a korunkra jellemző beszédmódot, lelki indíttatást és gondolatmenetet tükröz. Ha a leírtak meg is történtek valahol és valamikor, ezek áthelyezése jelen társadalmi közegünkbe felér rendünk és erkölcseink arculcsapásával. Leányaink nem azért vonulnak zárdába, hogy ott valaki után epekedjenek, hanem hogy önként vállalt szűzies ájtatossággal tisztítsák meg lelküket. A nemes kisasszonyok tisztelettel várják, hogy szüleik sorsukat a legjobb belátásuk szerint igazgassák, és nem tekintik a jegyességet valamiféle pajzán játéknak. Nehéz továbbá elképzelni valakit, aki saját jószántából úgy lesz alanya egy tudományos kísérletnek, hogy közben a kutató előtt felfedi titkos belső késztetéseit, sőt ezért még hitvány pénzt is elfogad. További példákat is hozhatnánk a véleményünk alátámasztására, de inkább átengedjük az olvasót a műnek (hiszen azért vásárolta meg, hogy elolvassa), de közben tartsa szem előtt, hogy az pusztán a képzelet szüleménye.
Párizs, 1784

Antoinette levele Blanche-nak

Drága barátnőm!
Úgy aggódom érted, hiszen alig hallok felőled! Nem túl rideg a zárdaélet egy ilyen törékeny teremtésnek? Tudom, nem panaszkodhatsz a reguláról, de tudd, lélekben veled vagyok. Ne feledd, hogy én is elszenvedtem a zárdaélet szigorát. Hogy kissé felvidítsalak, elmesélem, mi történt a héten. Képzeld, kicsi Jean el akart jegyezni! Épp a parkban sétálgattunk, mikor hirtelen, a kezemet megragadva féltérdre ereszkedett, így én – azt gondolván, hogy megbotlott – azonnal fel is segítettem. Előadta, hogy csak epekedik utánam, és éjjelente a Holdat bámulja, mert rám emlékezteti a tisztasága (meg hasonlók). Természetesen nemet mondtam, de jól esett tapasztalnom, hogy a svájci fürdőkúra nem volt kidobott pénz. Lassan két éve, hogy Claude a titkos jegyesem, de neki az a véleménye, hogy amíg nem léptetik elő kapitánnyá, nem állhat Atyám elé. Ez a kínos történet Jean-nal talán még a hasznomra is válhat, ha ezzel sikerül elérnem, hogy Claude féltékeny legyen és egy kicsit összeszedje magát. Ahogy a költő mondja: "Ki tudja azt, hogy mit hoz a jövő, kiből lesz férj és kiből szerető…" Hamarosan majd többet is írok. Addig is adjon neked erőt, hogy ha önkéntes száműzetésednek egyszer vége lesz, még jobban fogod becsülni az élet apró örömeit.
Antoinette

Blanche levele Antoinette-nek

Kedves Antonine!
Annyira megható, hogy gondolsz rám! Bizonyára jobb dolgod is van, mint velem levelezni. Itt nem rossz nekem. Bár az élet kissé egyhangú, de nem eseménytelen: a napunk teljesen be van osztva. Délután hatkor lefekvés, hogy hajnal kettőkor ébresszenek. De hát ezeket te is épp olyan jól tudod, mint én. Képzeld, pénteken kivittek minket a Sacre Coeur-be, a nagymisére, és a karzatról lenézve kit láttak szemeim? Az én drága és egyetlen barátnőmet, aki úgy ragyogott ki a tömegből, hogy nem lehetett nem észrevenni. Legszívesebben odaintettem volna neked, de féltem, hogy az Anya megbüntet. Még fél év és engedélyezik a látogatásokat. Könyörgöm, az első adandó alkalommal jöjj el hozzám! Úgy vágyom már a harsány színekre és hangokra! Jean irányodban táplált érzelmeivel magam is tisztában voltam, de nem feltételeztem róla, hogy elő mer hozakodni vele (tekintve rangját és helyzetét): csak e miatt titkoltam előtted. Szegény fiú! Mint a gaz, mely árok fenekén fogant, mégis a Nap felé törekszik. Kellemetlen beszámolnom róla, de úgy tűnik, ellopták az olvasómat. Lefekvéskor mindig a gyertyatartóra akasztom, és a cellámból is csak az istentiszteletekre viszem ki. Kérlek, küldess be egyet, az árát a szüleim természetesen megtérítik! Isten óvjon!
Blanche

Antoinette levele Claude-nak

Kedves Claude!
Remélem, levelem jó egészségben találja. Itt nagyon kellemes és meleg az idő, sőt időnként talán túlságosan is. Bretagne milyen mostanában? Gondolom, a hűvös tengeri szél ad némi enyhet. Képzelje, a barátnőm Blanche (tudja, akit egy vacsorán mutattam be önnek) éppen zárdaéveit tölti. A bolond kis teremtés szinte már szentnek képzeli magát. A nővérekkel járják Párizst, pénzt osztanak a koldusoknak (holott ők is alamizsnaként kapták), mossák a lábaikat, kenegetik a fekélyeiket és más hasonló ocsmányságok. A levelei lassan már olyanok, mintha a zárdafőnöknő mondaná tollba. Egy kis tréfa jutott az eszembe, amelyhez a segítségét kérem. Blanche elhagyta az olvasóját, és úgy tűnik, anélkül nem tud rendesen imádkozni. Arra gondoltam, hogy ajándékozzuk meg a legragyogóbb darabbal, melytől a nővérek elámulnak és átértékelik, amit a szegénység szeretetéről tanítottak nekik. A választást önre bízom, de legyen minél hivalkodóbb. Bízom benne, hogy láthatom a közeljövőben!
Antoinette

Claude levele Antoinette-nek

Drága Antoinette!
Pompás hírrel szolgálhatok! Őfelsége és családja befejezte tengerparti pihenését, és kíséretükben a testőrséget is Párizsba vezényelték. Úgy hallottam, hogy a jó öreg Merteuil márki fogadást ad, amely kiváló mulatságnak ígérkezik, és ahová az ön becses családját is meghívták. Bennünket is ez a szerencse ért, így lesz módunkban találkozni, mégsem kell a leleplezéstől rettegve bujkálnunk valami kietlen helyen. Az óhajának megfelelően beszereztem egy smaragdokkal kirakott, arany foglalatú olvasót. Az árát nem kell tudnia (bár kis híján felaprítottam a kalmárt, akitől vettem), tekintse ezt előlegnek. Szeretettel:
Claude

Antoinette levele Jean-nak

Kedves Jean!
A minap szerfelett ügyetlenül fogadtam az ön közeledését, és ez nagyon bánt engem. Mi, kisasszonyok nem remekelünk az improvizációban, nekünk idő kell, amíg akár csak a saját érzelmeinkkel tisztába jövünk. Én azt hiszem, az elmúlt pár nap alatt többet tudtam meg magamról, mint korábban bármikor az évek során, de adnia kell még egy kis időt nekem. Bízom benne, hogy a hétvégi fogadáson lesz szerencsém látni önt. Belenézni a szemébe és közben belelátni a lelkébe, hogy tudjam, komolyak-e a szándékai, vagy csak a pillanat heve ragadta el azon a bizonyos délutánon. Azért is örülnék, ha egy úriembert tudhatnék a közelemben, mert Claude, ki önnek iskolatársa volt, egyre merészebben és pimaszabbul közeledik hozzám, amely akkor is rossz fényt vet rám, ha rendre elutasítom. Ennél többet most nem mondhatok, a leírtak talán már így is túlmennek a tisztesség határain.
Antoinette

Jean levele Antoinette-nek

Drága, egyetlen Antoinette!
Nem is sejtheti, hogy levelével micsoda örömet szerzett nekem! Az elmúlt napokban étvágyam sem volt, és álom sem jött a szememre, annak okán, amit mondott nekem. Most újra feltámad a remény, hogy egyszer talán megszeret. A fogadásra korábban már hívott Maman, de én visszautasítottam, mert féltem, hogy ha meglátom önt, nem tudom könnyeimet féken tartani. Majd üzenek neki, hogy már meggyógyultam. Claude egy felfújt hólyag! Azt hiszi, azért, mert tiszt, neki mindent szabad. Természetesen felajánlom lovagi védelmemet, sőt, ha ezen túlmenően szükségét érzi, elégtételt is vehetek rajta. Csak egy szavába kerül és kesztyűt dobok az arcába. De látja: itt tömjénezem magam, holott ön az, akiről szívem parancsa szerint ódákat zengenék. Sőt, zengek is! Egy nagyszabású művön dolgozom, melyet a partitúrán önnek ajánlok, persze csak álnéven, hogy ne hozzam kellemetlen helyzetbe. Ha végeztem a komponálással, természetesen szerét ejtem, hogy saját fülével hallhassa. Előre csak annyit, hogy a szonáta tétel önt idézi, a harsonák versenyét pedig magamról mintáztam. Őszinte híve:
Jean

Claude levele Blanche-nak

Igen tisztelt kisasszony!
Még a szent fogadalmát megelőzően megígértem, hogy rendszeresen tudósítom önt hogylétem felől. E hó 10.-én Őfelsége kíséretében kilovagoltunk fácánvadászatra. 5 társammal ügyeltünk, hogy a vadak (vagy a hajtók) ne tehessenek kárt benne. Nem önkénteseket kerestek: kijelölték, hogy kiknek kell menni és punktum. A málha súlya fejenként 20 font súlyú volt, nem számítva az 1 muskétát és a 9 kitüntetést, melyet ünnepek és nyilvános szereplések során viselnünk kel. A vadászat 13 órán keresztül tartott és igen sikeres volt. Én és az 5 társam pénzjutalomban és szabadságban részesültünk a jól végzett munkáért. Bár jelezték, hogy a jövő héten mozgósításra kell számítanunk a keleti határon, én a szabadnapokat kiveszem és punktum! Kiváló tisztelettel:
Claude Saint-Germain, Adjudant de Sa Majesté

Blanche levele Claude-ak

Kedves uram!
Nagyon megtisztelő, hogy eszébe jutottam és vette a fáradtságot beszámolni izgalmas mindennapjairól! Az mi életünk ennél jóval egyszerűbb. Reggel 6 órakor tartjuk az első Istentiszteletet, ilyenkor kötelezően 21 imádságot mondunk el. A zárdában 25 novícia él (velem együtt), akiknek még sok mindent kell tanulniuk az Anyától. A regulára nem panaszkodom, csak az 5 órai tea hiányzik, amelyre még Mary kisasszony szoktatott rá kislány koromban. A cellámtól a kápolnáig 26 lépést teszek meg minden nap, ennyi az összes testmozgás és punktum. Remélem, mihamarabb hallok ön felől! Sincèrement:
Blanche de Bray

Jean levele Claude-nak

Tisztelt uram!
Fülembe jutott, hogy ön igen tolakodó módon közeledik egy bizonyos hölgyhöz. Gyermekkori barátságunk okán ezt a levelet tekintse egy utolsó figyelmeztetésnek! Emlékeztetni szeretném, hogy az iskolában voltam én is oly sikeres vívó, mint ön, csak engem a művészet jobban érdekelt, mint a masírozás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valami puhány lennék, aki nem bírja el a kardot. Szívemből remélem, hogy erre nem lesz szükség, de ehhez önnek változtatnia kell a lovagiatlan viselkedésén. Ha azt hallom, hogy ön továbbra is zaklatja azt a bizonyos hölgyet – holott ő megvetéssel és undorral viseltetik ön iránt – arról oly módon fog tudomást szerezni, hogy két segédem felkeresi önt a párbaj részleteivel. Harcos üdvözlettel:
Jean

Claude levele Jean-nak

Jean, mon cher ami!
Nagyon jót mulattam a legutóbbi leveleden. Aztán újra és újra elolvasva arra jutottam, hogy ez mégsem tréfa, hanem valami félreértés lehet. Ha legközelebb pedagógiát kívánsz rajtam alkalmazni, kérlek, hogy a bűnömet ennél pontosabban fogalmazd meg! Nem tudok rájönni, hogy mely viselkedésemet tartod kifogásolhatónak, arra pedig végképp nem, hogy ki az a bizonyos hölgy. Kérlek ne tekintsd hiúságnak, de ismerek jó pár hölgyet, ellenben egyikről sem tételezném fel, hogy különösebben undorodna tőlem. Ha szándékom ellenére megbántottam valamelyiküket vagy valamelyikük kapcsán téged, akkor fogadd őszinte megbánásomat és bocsánatkérésemet. De más miatt is írni akartam. Lehet, hogy rémeket látok, de a városokban, ahol megfordultunk, egyre növekvő ellenszenvet tapasztalok az udvarral és a testőrséggel szemben. Talán már csak egy kis idő és a nép az uralkodója ellen fordul. Ezt tartsd észben és tedd meg a megfelelő előkészületeket arra az esetre, ha az országot sietve kellene elhagynod. Ha pedig mégis elküldöd hozzám a segédeidet, majd az asztal alá itatom őket.
Claude

Antoinette levele Blanche-nak

Drága Blanche!
Vasárnap Merteuil márki fogadásán voltunk. Szüleim oly izgatottak voltak, hogy még a reggelijüket sem költötték el otthon. A megfelelő öltözet kiválasztása nem volt egyszerű, mivel az előkelő vendégseregre és a játékokra egyaránt tekintettel kellett lennünk, így végül több ládányi ruhát csomagoltunk. A márki birtoka Párizstól mintegy három ligányira terül el. A hosszúnak éppen nem mondható út során – bárhogy is legyeztem magam – csuromvizes lettem a hőségtől. A kastély előtt vagy tucatnyi hintó várakozott, de így is mindegyikünkre jutott négy-öt garçon, akik felvitték a csomagokat. Kaptunk egy lakosztályt, hogy rendbe szedjük magunkat (Marine-t is magunkkal vittük, hogy gyorsabban menjen az öltözködés). Lementünk a parkba, ahol a szökőkutak mellett helyezték el az asztalokat és a pamlagokat, szabálytalan, ám mégis ízléses módon. Miután a főherceg megérkezett (természetesen utolsóként), asztalhoz ültünk és szinte egy teljes állatkertet elfogyasztottunk. Páran tüstént belevetették magukat a viadalokba, mi ellenben megtekintettünk egy Egyiptomból származó szarkofágot, amelyet négy szerecsen hozott elő. Ezt követően egy königsbergi professzort mutattak be a társaságnak, aki – a néhai Isaac Newton követőjeként – egzakt módon kívánta megmérni a szerelem erejét. Párokat toborzott, kik fejenként egy Lajos-aranyért hajlandóak "áldozatot hozni a Tudomány oltárán". Claude-dal magunk is jelentkeztünk, pusztán a tréfa kedvéért. A professzor egy felfújt marhabendőt helyezett közénk, amelyből rovátkolt, higannyal töltött üvegcső állt ki: ez mutatta azt az erőt, mellyel egymás felé törekszünk. Claude rendre fellökött, így hátamat egy fának támasztottam, ezért a professzor a mért értéket megszorozta kettővel. Később bőrmellényekbe bújtattak, melyeket kötelek és csigák által homokzsák húzott hátrafelé (ettől néhány gracilisabb lovag fel is röppent a levegőbe). A hölgyek felé törekvő, vicsorgó, szuszogó, nyálukat fröcskölő urak látványa nem volt különösebben felemelő. Azt hiszem, ők ezt valamiféle romantikától független erőpróbának tekintették. De a professzor nem adta fel: szemünkre fekete bársonykendőt kötött, fülünkbe méhviaszt dugott, majd – hogy elnyomja a testekből áradó illatokat – szalmiákot permetezett közénk (amelytől először elájultam, majd rögtön magamhoz is tértem). Hogy ellenpróbát tegyen, kisorsolt idegen párokat is, így kerültem össze kicsi Jean-nal. Az eredmény jóval markánsabb volt, mint Claude esetében. A professzor teljesen összezavarodott, de a márki ezen a ponton megsajnált minket és leállította az egészet. Mulatságos, nem gondolod?
Antoinette

Claude levele Blanche-nak

Drága, egyetlen Blanchette!
Remélem megbocsátja, hogy ily fondorlatos úton juttattom el önnek e levelet, és nem rejtjelezem a szokásos módon: most egyszerűen nincs idő a nővérek hosszadalmas cenzúrájára. Pierre barát biztosított róla, hogy a bazilika kapujánál, a mise előtti tömegben valamiképp drága kezei közé juttatja. Ha ezt olvassa, akkor sikerrel járt. Ha valaki máshoz került ezt a levél, az Égre kérem, hogy tüstént égesse el! Szerelmem, legyen ma éjfélkor az Invalidusoknál, ahol egy lefüggönyözött hintó várja majd, amellyel Bretagne felé szökünk. A kapusnak adja át a rubin olvasót, amelyet Antoinette-től kapott. Ez nem valamiféle titkos jel, pusztán fizetség a hallgatásáért. Nem állhat közénk sem a zárda, sem a szülei szigorúsága! Ha az Úr velünk, ki ellenünk?
Claude
Postscriptum: A "Jézus menyasszonya" dolgot ne vegye szó szerint, az csak metafora.

Blanche levele Antoinette-nek

Drága Antonine!
Mikor ezt a levelemet megkapod, én már úton leszek, de nem írhatom meg, hogy hová. Tudom, úgy érzed majd, hogy elárultalak, de tudd, hogy Claude iránt érzett szerelmem nem újkeletű, épp e miatt vonultam vissza a világi élettől. Akkor még azt képzeltem, hogy ti egymásnak vagytok teremtve. A bujkálás, titkolózás, lopott pillanatok: megannyi romantikus fűszer, amely a külső szemlélőt sem hagyja hidegen. Ó, hányszor képzeltem magam a helyedbe! Azt mondják, hogy különböző emberek érzelmeit lehetetlen összemérni egymással, de – hála az Égnek és a professzornak – tudományosan is igazolva látom, hogy Jean lesz számodra az igazi. Őrizz meg jó emlékezetedben!
Blanche

Antoinette levele Jean-nak

Jean, mon cher!
Rengeteg vívódás és sok áttöprengett éjszaka után úgy döntöttem, hogy mégis a szívemre hallgatok. Az vesse rám az első követ, ki sosem volt még szerelmes. Szépen kérem, jelentse be magát hozzánk a jövő héten, és ha a déjeuner után, ismét sétálunk egyet a parkban, esetleg újra feltehetné nekem azt a kérdést, melyet a korábbi alkalommal nem volt szerencsém pontosan megérteni.
Antoinette

Epilógus

Mélyen tisztelt olvasóim!
A fenti leveleket titkos, ám szavahihető forrásoktól szereztem be. Beléjük semmit nem toldottam, habár néhány érdektelen részt – mely nem méltó az önök becses figyelmére – kihúztam belőlük. A neveket természetesen megváltoztattam, hogy az érintettek és családjaik becsülete ne csorbulhasson. Tanulságként – amennyiben a való életnek egyáltalán lehetnek tanulságai – csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a mi Urunk figyel ránk, meghallja könyörgéseinket, ismeri lelkünk rezdüléseit, de úgy intézi, hogy egyikőnk se állíthassa: ő a saját sorsának kovácsa.
A szerző