Szakály Szilvia: Láthatatlan lét

Élj úgy, ahogy szeretnél,
tedd, amit akarsz,
minek az értelmetlen küzdelem,
a végeláthatatlan harc!
Elfojtott fájdalom, ki nem mondott szó,
létezni kevés, ettől több kell,
valami jó!

Vedd észre, hogy ragyog a napsugár,
kristálytiszta az égbolt,
mily vidám a táj!
A kiskutya hozzád bújik,
odébb meg egy szerelmes pár
egy kislány a galambokat kergeti,
a selymes zöld mezőn számtalan pipacsvirág!

Hallgasd meg az erdő
csendesen vidám zaját,
ha arra jársz ölelj át egy fát,
megtudhatod mit suttog az öreg akác,
csak figyelj és szívd be a friss illatát!
Csodáld meg a sárga rigó
dallamosan ékes hangját,
az ütemesen kopogtató harkályt,
a fűszálak tövében a csiga - biga szarvát!

Úgy vedd a levegőt,
hogy érezd és élvezd,
minden szívdobbanásban
lüktet az egész élet!
Felejtsd el végre,
hogy csak láthatatlanul éled,
ébredj fel végre, kérlek!