Sylvia Benczik: Hangulat
2023.07.12
Könnyű
füst gomolygott
szurokfekete
éjszakán,
Villanásnyi
élénk fényben,
villódzó
lángok
utat
törtek a
megkeményedett
föld oldalán.
Sötét,
sekély folyót
vad
szél borzongatott,
Veszedelmes
közelségben,
külváros
peremén,
képzeletet
felbolygató
irdatlan
vihar sikoltozott.
Közömbös
kábulatú létben,
toldott–foldott
életed
fabatkát
sem ér...
Porba
taposott lelked, mint
szárnyalni
tanuló gyermek
elköszön,
mond istenveledet.
Menekülni,
itt hagyni, felnőni,
üldöz
egy riadt pillanat...
Halott
időben
gyertyafény
hunyorog,
hogy
levegőt kapjon még