Payer Ágota: Marhagulyás öltönyben

Marhagulyás.
Eszi csendesen a család.
Bár néha a tányérhoz koccan a kanál,
érezhetően a ma esti törekvés is
az illem betartása, a hangtalan nyelés,
nincs felesleges beszéd.
A kislány felsandít néha az apjára,
a kék öltönyére, a nyakkendőjére,
keresi a tekintetét.
Már mondaná a verset, amit tanult:
József Attila – Levegőt.
Boldogan szavalná
hiszen jóérzés, nagy büszkeség,
de helyette az apja mondja;
ma biztos nem, fáradt vagyok.
Orrnyergét jóval tovább masszírozza,
ahogy szemüvegét az asztalra teszi.
Feleségére néz.
Rajtunk múlik, nincs nélkülözés.
Vigyázzuk a rendet, mitől a félelem?
Száz tv csatorna, szörfözés a neten,
a szabadság óvóhelyen.
Nem elég?
Akad gondolat bőven, ami brutális,
József Attila nem aktuális.
Van még marhagulyás, Kedvesem?