Moyses Diána: Uram, adj erőt

Bennünk a fény felkél.
A belső tűz kisugárzik,
A szeretettől körötted melegszik.
Ki a fény hiányától didereg és fázik.
Kiben a hit ereje gyenge a tapasztalás csodája segítse.
Egy padról ülve csendben is lehet figyelni,
A világ felgyorsult.
A technika hatalom, s mint akváriumban levő kis halakat,
Elfogyasztanak minket a nagy fenevadak.
A Hold is havonta dagad, mint az ember.
Eltorzult személyek, birkák gyülekeznek megbetegített
Anyabolygónkon.
Kétségbeesés uralta céltalan lebegés.
Ami akkor erőt adott az most, mint pióca tapad és kiszipolyoz.
Vergődőm két tudat határán.
Lelkem próbálkozik, hisz tudod. Ekkora felelősséggel elszámolni nem tudok.
Látod ismét tétován sötétben áll a világ.
Hallottad hányan kiáltották becses nevedet? Hányan nem értékelték hitedet?!
Kik voltak kik elcsúfítottak, kik miatt hasztalannak érezted magad.
Talán mind e groteszk világ szülöttjei vagyunk.
Elenyészünk, kiszáradt lelkünkön véres bűntudat csordogál majdan, amikor is színt kell
vallani és gyáván foszlott álarcaink mögé bújva mentegetőzünk, hogy igen is jól csináltuk.