Magyar Anita: Télen nyár

Tegnapi álom - hópihe száll -
hűs leve számon, csókodra vár,
látom a fákon a tél tenyerét,
röppenő vándorok hős seregét.

Hóval az erdő - állsz közepén -
roppan a lábam az ág levelén,
nézem a tájat, várom az árnyat,
léptei érik a báj peremét.

Tegnapi álom - holnapi már -
szerdai télből pénteki nyár,
reszket a vállam, jöjj ide bátran,
zöld szemeidben lüktet a vágy.

Hóval az erdő - olvad a tér -
koppan a fának egy kis denevér,
méhek a társak, házon a fátylak,
fényei kérik a nyár melegét.

Tegnapi álom - mennyire szép -
lóhere párnán szunnyad a rét,
kék szele szárnyán tisztul a kép,
járom a táncot a domb tetején.