Huber Carmen: Az utolsó szó

Haldokolok.
Búcsúzom a világtól, életemtől, tőletek.
Szavak nincsenek a búcsúra,
csak könnyek, melyek lelkemből folynak.
Jó, hogy lehettem, hogy életem részei Ti lettetek.
A leckéket mire megtanultam, bölcsen távozom.
Itt hagyok mindent mi voltam, az embert, az anyát, a barátot és ellenséget,
Itt hagyom édes otthonom, mit egy életen át építettem.
A munkámat más végzi el majd,
Szerelmemet más kéz öleli majd,
Életem kellékeit kidobják,
Rólam őrzött emlékek idővel elkopnak, semmivé hullnak.

Mit tehettem volna jobban?
Mi az mit rosszul választottam?
Már tudom, de a lehetőség elment az idővel,
Csak egy út van már előttem, hogy lehunyjam szemem.
Félek tőle.
A sötét végtelenbe.
Félek, hogy többé nem lélegzem, nem látom az eget,
Arcokat, melyek idáig elkísértek.
Milyen bölcs mondatot mondhatok most nektek?
Csak annyit, hogy jól tervezzétek meg az életet!
Ne vesszen el lehetőség, se perc,
Harmóniát teremtsetek bármerre mentek,
De a követ kővel dobd vissza,
A kedves szót kedves szóval.