Horváth Zita: Művészima

Emberekkel összekapcsol a költemény.
Szikrázik benne ezer meg ezer remény.
Szavaim a lelkek mélyére hatolnak.
Az sem baj, ha nem leszek költő maholnap.
Mindennap írom szertelen a verseim,
ki-be járkálok lelkem bugyrain.
Akár szomorú, akár jókedvű vagyok:
Mindenképpen papírt és tollat ragadok.
Döcögnek soraim, kuszák a rímeim.
Merengek a költészet műhelytitkain.
Járj mindig a nagy elődök nyomdokain.
A kreativitásom és a fantáziám
szárnyal az alkotás világán.
Túláradó öröm az, ha jön a múzsa.
Távol maradása sem köt engem gúzsba.

Miatyánk, add, hogy még sokáig írhassak.
Sok embert izzítsak, vidítsak, meghassak.