Gieszinger Csongor: Levegőt!

Ki tiltja, hogy levegyem, mi takarja
köhécselő fejem?
Persze, ki tudhatná: a baj fiatal,
húsz éve van velem...
Azt hiszem, a többség kevésbé félne,
ha mérget szívnék, majd fújnék feléje,
vagy ha szúrnám bele.

De most, mintha jól sejtenék, hogy mi lelt,
tartják a két métert.
E mély tudásért cserébe vak hit-elt
és bankkártyát kérnek.
Naponta utalnak rá, hogy félj, rettegj,
szem előtt tartják a jelentéktelent,
csak szórják a mérget.

Az én bajom meg... nem vírusként terjed:
Gombócok - torokban.
Befolyásolható az összes elme,
és a szív csak dobban.
Tovább halad láncaival az élet,
Fogvatartóira istenként nézve
valótlan számokban.

Nullák és egyek sorozata minden,
vad algoritmustánc.
Csupán adatok virtuális színben,
halál előtt-után.
"Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,"
hazugság nélkül lélegezni engedj
mélyen a nyílt utcán!