Galusz Áron: Meg kell tanulnom szeretni

Meg kell tanulnom
szeretni téged, minden
egyes pillanatban
a kedvedre tenni.
Sosem tehetlek boldoggá.
Elég, ha mások
rád mosolyognak, szépen
köszönnek és jobb lesz tőle
a napod, én mindig ott
vagyok, amikor és amikor nem,
és mégis sosem gondolsz rám.
Mintha nem is
lennék ott. Mindig valaki
máson jár az eszed, a vicces
az, hogy mindenki máson,
kivéve rajtam.
Mikor veled vagyok egyedül
érzem magam. Szeretni
akarlak, de nem tudlak,
nem engeded. A minap
meghallottam, hogy korgott a
hasad, és erre mindent
felkutattam, hogy enyhítsem az
éhséget. Te erre annyit
válaszoltál, hogy... így
belegondolva nem is
mondtál semmit, elvetted,
megetted, se köszönöm,
se egy bólintás, megint, mintha
ott sem lettem volna. Nem
tudom mit kéne tennem,
tehetetlen vagyok.
Minden nap fizetek
mindenért, amire kedved
szottyan, minden nap eléd
viszek mindent, amire
szükséged van és ignorálod,
mintha eddig is ott lett volna.
Azon gondolkodtam, hogy
minden ellenére mindent
teszek érted. Vajon ez azt
jelenti, hogy szeretlek? Rá
kellett jönnöm, hogy akármit
teszek se megszeretni nem
tudlak, se magamat nem
tudom megszerettetni,
egyenlőre. Mert tudom, hogy
sikerülni fog, és lépésenként,
szépen, lassan meg tanulom
szeretni magam.