Elisabeth Faltin: Levegőt!
PROF. DR. SZALAY ISTVÁN EMLÉKE ELŐTT TISZTELEGVE
"… Jőjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"
József Attila: Levegőt!
A koranyári lemenő Nap fénye ráfeküdt a Tiszára, hogy hullámfodrai millió csillámmá szórják. A rakpart lépcsőin kisebb-nagyobb csoportokban ülő tizen-huszonéves fiatal arcoktól, fiúk lezser helykeresésétől, lányok kellem mozdulataitól, a zsongástól, egy-egy kacagástól, felkiáltástól 101 éve elégedett nyugalommal csapdosta jobb partja köveit a folyó. A víz menti alsó lépcsősoron ücsörgő két fiatalember egyike rosszallón nézett a másikra.
- Bármit elvégezhetnél! Akármelyik egyetemet átlépnéd! – mondta Csaba bosszúsan, miközben az ütött-kopott lépcsőn egy ágacskát piszkált.
- Semmi kedvem padot koptatni! Csak az áram érdekel. Hová, hogyan lehet elvezetni,bekötni, világítson, gépet hajtson, áramot termeljen – válaszolt Gyuri hátra könyökölve a mögötte lévő lépcsőfokra. – Te csak foglalkozz a saját hobbiddal, a matekkal, ahhoz kell az egyetem, nekem is hagyd meg az én hobbimat!
*
- Gyuri, Gyuri! – ordította már másodszorra Csaba, majd szaladni kezdett, ha azt lehet szaladásnak nevezni a Hídi-vásár forgatagában.
Beérte a férfit. Barátságosan a hátára paskolt. A férfi morcan hátranézett. Megállt. Kutatón nézett a nyakába lihegőre.
- Csaba! Csaba, drága barátom!
Összeölelkeztek.
- De jó, hogy találkoztunk! Úgy örülök! – lelkendezett Csaba.
- Egy városban lakunk, és nem találkoztunk 6 éve! – mosolygott Gyuri. – Hát, bevallom, én nem ismertelek volna meg! Ez a szakáll, ez bozont a fejeden! Mi történt, kihaltak a fodrászok, nem kapsz ollót? – heccelődött.
- Te bezzeg semmit nem változtál a 190-es magasságodat kivéve.
- Még szerencse! Különben most sem találkozunk.
*
- Jobb itt. A tömegben nem tudnánk beszélgetni – köszönte meg a két korsó sört a Fasor vendéglő teraszán Gyuri. – Mesélj!
- A professzorom ragaszkodott hozzám. Ezért hazajöttem.
- Itt vagy a szegedin?
- Igen.
- Úgy tudtam, Oxfordban vagy.
- Ott végeztem. A második szemesztertől ott tanultam, ott végeztem.
- Ezt nevezem! Tudtam én, hogy óriási koponya vagy! – veregette vállon Csabát.
- Te vagy az óriási koponya, csak titkolod! – nevetett Csaba. – Mondd, veled mi van?
- A Fénytechnikánál vagyok, és megnősültem! – Gyuri elnevette magát. – Csináltunk is hamarjában három gyerkőcöt, most jön a negyedik.
Csaba elámult.
- Tényleg igyekeztetek! Én még nem találtam meg az igazit – tette hozzá.
- Nem is fogod, ha minduntalan számolsz! Nem lányfogó művelet! Bár, lehet kollegina is! –tódította Gyuri.
- Van. Van mellettem egy kollegina, Rózsa, de csak dolgozunk – hajtotta fel maradék sörétCsaba, kissé elvörösödve.
- Tudod mit? Gyere, nézz meg minket! Dumcsizzunk még!
- Ó, azok a hosszú eszmefuttatások a Tisza part lépcsőjén! Tudod mit? Menjünk!
- Csaba! – kiáltott Zsuzsa a kapun belépőt meglátva, és már szaladt is elébük, két kezével pocakja alját fogva.
- Édes fiam! De rég láttalak! – nyújtotta ölelésre karját Gyuri édesanyja is.
- Hát, én nem ismertem meg azonnal – mondta tettetett szomorúsággal Gyuri, csókot nyomva anyja homlokára és szájon csókolva felé forduló feleségét. – No, mit szóltok? Kit hoztam? Gyere, gyere! – vonszolta Csabát beljebb.
Néhány lépés után, a belső udvarra fordulva látták, kis mocorgó buckák paskolták a homokvár árkának partját, egyengették a csörgedező vizet. A rájuk vetődő árnyékok mentén nézet hátra a nagyobbacska bucka, lassan, nyögdécselve felállva. Hirtelen tett mozdulattal, kis lapátján lévő sárral befröcskölte az árnyékot vetőket. Szeme tágra nyílt, a felnőttek nevetésére anyjához rohant, combja közé fúrva fejét, bemaszatolva anyja nadrágját. Ezt tetézte a legkisebb bucka, a középső az apjáét kezelte le. Csaba szeme mintha könnyes lenne, már kétszer vette le és törülgette szemüvegét. Közben egy-egy gyors mozdulattal a szemén is végig húzta a papírzsebkendőt.
- Minden elismerésem! – ámult Csaba, miközben végig járták a házat a tóparti pihenőig. – Ez milliárdokban mérhető!
- A felét közelíti – tolta Csaba elé a sörös dobozt Gyuri.
De miből? Ösztöndíjjal voltam Oxfordban, nem került az utazásom se semmibe. A nővérem akkor már keresett, amikor egyetemre mentem. Apáméknak nem kerültem semmibe, hacsak a hazajövetelemkori lakomákat nem számítom. Kiemelt fizetésem van, juttatásokkal. Hitelre vettem a Suzukim. Még nyögöm. Svájci frankos volt. Piszok egy helyzetbe kerültem. A bezuttyanáskor a jogszabály a bank első értesítését megtörténtnek mondta ki és kizárta az igazolást. Én meg épp költöztem. A régi címemem hagyott meghatalmazást a posta nem fogadta el. Az új címem meg nem ismerték. Egy hét kalamajka és én, lemaradva a megváltási lehetőségről, januárban már az emelt összegű és két évvel kitolt határidejű hitelt törlesztettem – túrt bele bozontos hajába. – Ez még hagyján! Képzeld a lakáshiteleseket!
- Ne is mondd! Nyolc munkatársam kellett kihúzni a csávából.
- Hogy hogy?
- Kifizettem a hitelüket.
Csaba kérdőn nézett Gyurira.
- A Fénytechnika az én cégem. Munka van, a munkatársaim lelkiismeretes, kiváló szakemberek, az állami sanyargatást is bírtuk eddig. Egy forintból valamilyen úton-módon 78 fillér az államé.
- A bruttómból mintegy a felét vonják. Nem is foglalkoztam vele.
- Csodáltam volna, ha foglalkozol! – nevetett Gyuri. – De, mintha valami más is lenne?! Csaba agyán átcikázott gyermekkoruk. Az óvodától az érettségiig elválaszthatatlanok voltak.
- Ki vele! – nézett rá Gyuri.
- Ennyire ismersz?
- Ennyire.
- Én nem is sejtettem, hogy egy nagy cég vezetője vagy. Szerény vagy, mint mindig.
Mire vágjak föl? Olyan vagyok, amiből tizenkettő egy tucat – mosolygott Gyuri. – A szakmámban követem az újdonságokat, szervezni, számolni tudok, a munkatársaim remekek. Együtt csináltuk. Mások is így boldogulnak, legfeljebb anyagilag eltérőn. Rád sem jellemző a felvágás! Különben nem is lennénk barátok.A kivagyiság a törpincsek malasztja – jegyezte meg Csaba. – Folytatnám Szalay prof[1] munkáját, de minduntalan falakba ütközök.
Gyuri figyelmesen nézte barátját. Tisztában volt vele, ha nem csinálhatja azt az ember, amit szeret, abban nem sok köszönet van, hacsak a kötelességtudat felül nem írja.
- Ismertem Pistát. Bocs, de ő ragaszkodott ehhez a megszólításhoz. Szeged legnagyobb civil szervezetének kuratóriumi elnökeként olykor megszólított némi támogatásért, aztán hosszasan beszélgettünk. Óriási koponya volt! És már ő sincs köztünk! Támogattam könyve kiadását is. A robbantott számok! Nem talált értőkre! Megfoghatatlan!
Mindketten felsóhajtottak, bár Csaba nem tudta, mi a megfoghatatlan. A robbantott számok elméletének elutasítása a tudós társadalom részéről, vagy a prof halála, vagy mindkettő.
- Szóval Szalay elméletét viszed tovább?
Csaba bólintott.
- Most ott tartok, ahol a prof tarthatott, amikor először vetette fel matematikai modelljét a fény útjára párhuzamos univerzumokra. A legalkalmasabb időben jött rá, ha kozmikus méretek esetén a fény görbülő útját szuper-egyenes írja le, ezt hogyan lehet a matematika nyelvén konstruálunk! A párhuzamos univerzumok problematikájára az általa feltalált robbantott és zsugorított számok elmélete ad választ. De mintha nem hallott volna eddig róla senki. A prof közel húsz évét annulálnák.
- Újra meg kell küzdj az elmélet létjogosultságáért is, mint annak idején Pista.
- Eeegen. Megtömtek órával, nincs időm ezen dolgozni. Amikor jeleztem elképzelésem, úgy néztem rám, mint borjú az új kapura!
Gyuri elmosolyodott a hasonlaton: borjú tudós kollegák! – gondolta, de hangosan csak annyit mondott: "Nincs új a Nap alatt!"
- Talán visszamegyek Angliába – dőlt hátra a kényelmes fonott fotelben Csaba.
- Beszéltél a rektorral?
Nem. De nem is érdemes. Engem ugyan nem érdekel a nagypolitika, csak a szakmám és a szeretteim, de kénytelenek voltunk, vagyunk átgondolni ezt az állami alapítványosdit. Érhetetlen, miért nem látják, vagy ha látják, miért nem tiltakoznak, mekkora kárt okoz az országnak! Az, hogy az egyetemeket is ellehetetleníti, beszűkültek a kutatások, a kutatási eredmények gyakorlatba átvitele, senkit nem érdekel. Szinte alig hallik zokszó. Az EU-t hibáztató pamfletek özönében megfulladunk. Így nem jön pénz, de mégsem engednek!Értik, tudják. Kirúgták, kirúgják a tiltakozókat, a fazékból nagykanállal evők tudatát a szék határozza meg!A világ legjobb gégész specialistája a rektor! – felsóhajtott.Csaba, milyen előléptetést ajánlottak?
- Fején találtad a szöget! Vagy elvállalom, vagy nincs helyem az Egyetemen. Azt értékelem, megértették, ez a taposómalom nem nekem való! Kevés az igazán tehetséges hallgató.
- Tehát, mit ajánlottak föl? – sürgette Gyuri.
- A tanszék vezetését.
- Belepusztulsz az adminisztrációba, plusz még óraadás!
- Csaba fanyarul elhúzta a száját, meglazította nyakkendőjét.
- - Nincs itt levegő! – legyezte magát az asztalról felvett újsággal. – Van abban valami csoda, hogy mi épp most találkoztunk! Senkivel sem beszélhettem erről. Még a szüleimmel, nővéremmel sem.
Mert lélekben sosem váltunk el! – suttogta elgondolkodva maga elé Gyuri. Majd hirtelen ötlettől vezérelve felkiáltott. – Csaba, fogadd el a felkínált posztot! Add be a pályázatod! – Halkabbra fogta hangját. – Tanszékvezetőként tágabb a mozgástered. Máshol is tarthatsz előadásokat. Teszem azt, épp a kutatási területedről. Aztán majd látjuk! Ha mégsem neveznének ki, újra gondoljuk.
- Rendben! – vágta rá Csaba. – Te mindig gyorsabban láttad a kiutat, mint én.
- Képzeld! Japánba kaptam meghívást! – kiabált Csaba a telefonba. – Japánba! Szalay István professzor felfedezése: A "robbantott és zsugorított számok" lényege, létszakai, gyakorlati alkalmazása az öt napos konferencia témája. Az első nap csak én beszélek az elmélet kialakulásáról, fejlődéséről, a gyakorlati alkalmazás akadályaival bezárólag.
Ez igen! Nagyon örülök! Mikor mégy? – lelkendezett Gyuri.
Január közepén.
Ne mondd! Én is valamikor, akkor megyek! Szenzációs! Majd beszéljünk még, most rohannom kell!
- Három év szakadatlan munka gyümölcse érik be – mondta Gyuri mosolyogva, csak úgy maga elé a levegőbe.
- Inkább csak kezd beérni – óvatoskodott Csaba. – Minden esetre örülök ennek a meghívásnak!
- Úgy tudom a helyettesed nagyon veled akart tartani.
- Tényleg? Akkor ezért froclizta annyira, honnan a meghívás, kivel megyek, mennyi időre, felkészültem-e, nincs-e szükségem segítségre? – mormolta Csaba. - Honnan az értesülésed?
- Tettek az utad ellen? – engedte el a füle mellett Gyuri a kérdést.
- Nem. Vagyis, inkább nem tudok róla. Biztos ez a járat a legjobb?
- Igen. Olyan ajánlotta, aki gyakran utazik – válaszolt Gyuri sejtelmes mosollyal.
Ezt már lehet nem hallotta a barátja, egyenletesen szuszogott. Elnyomta a buzgalom.
*
Csaba szüleinél volt az egész társaság. A Nap már lemenőben, hosszúra nyúlt fénye aranyosvörösre festette a magasabbra nőtt növényeket. A pompás kertben a szőlőlugas és feketeeperfa árnya alatt még a tikkasztó nyár is meghunyászkodott.
A kollégából feleséggé is vált Rózsa és sógornője, Eszter tüsténkedtek, Csaba az italokat mérte. Édesapja és édesanyja keze az egymás melletti karosszékeken összeért. Miska bá' felesége kézfejére tette nagy markát. A szépkora ellenére is fiatalos hölgy hálásan pillantott rá. Gyuri édesanyja az unokákkal, Gyuri és Zsuzsa az eperfáról kezdték szedni az epret.
- Fiam, éreztük mi is hatalmas feszültséged, viaskodásod. Sajnos el kell hagyd a hazád, hogy hasznára légy. Már több mint egymillió honfitársunk, még a magam korabeliek is valahol a nagy világban keresnek megélhetést. Ez az egyetlen megoldás! Ebben az ész veszejtő inflációban kínlódunk gyerekestől úgy nyolc és félmillióan! A maradék félmillió helyébe mégúgy se lennék! Nap mint nap azon parázni, mikor esik ki a szatyorból! Nem egy élet! Itt meg már elfogyott a levegő a nyitott elmék, szakmájához, hivatásához értők számára!
- Igen, apu. Így van. Megfulladok ebben az értetlenségben! Most Tokió a világ egyik legnagyobb tudományos fellegvára. Nem hagyhatom ki. Az egyetlen módja, hogy nyugodtan, a téma iránt érdeklődő, az elméletet értő tudósok társaságában fejezzem be Szalay professzor elméletének bizonyítását és bevezetését a gyakorlatba.
- Alapos, szisztematikus módszered sikerre visz – karolt öccsébe Eszter, – Rózsán kívül mást ne avass be, és ne csak a munkádban támaszkodj rá! Jobban kiismeri magát az életben.
Csaba szeretettel ölelte át nővérét, és szinte csak súgta: - Őrangyalom!
Eszter sűrűn pislogott, nem akarta, hogy lássák könnyeit.
Gyuri és Zsuzsa, mint két vásott kölyök, a feketeeperfáról a földre huppant, kezük és szájuk lilásfekete. Egy-egy bögre feketeepret tettek az asztalra. Láttukra nevetésbe tört ki a társaság.
- Nahát! Még ilyet! – kiáltott Rózsa, és göndör kacagással terelte őket a csobogóhoz. – Szeged bálványozott üzletemberei hajtőig maszatosak a faeper majszolástól! Japán barátotok örülne, az anyjáék eperültetvényét hirdethetnétek így!
Gyuri rosszallón nézett Rózsára. Rózsa bánta már, de hiába. Mindenki hallotta.
Csaba szórakozottan görgette a sörösdobozt markában és kérdőn nézte barátját. Elmosolyodott.
Gyuri, míg Zsuzsával egy törölköző két végével törölköztek, oldalvást Csabára pillantott. Nevetve ölelték át egymást.
- Tudod, van úgy, hogy az egérke szabadítja meg az oroszlánt a guzsalytól! – bontakozott ki az ölelésből Gyuri.
- Hogy kiszabadulva levegőhöz jusson – bólintott Csaba.
[1] Szalay István (Hegykő, 1944. március 22. - Szeged, 2022. szeptember 2.) matematikus, professzor, egyetemi tanár. Politikus, országgyűlési képviselő, egyházi ügyekért felelős államtitkár, 1994.-1998. Szeged város polgármestere. A politikai életből való visszavonulása után a dr. Hekáné dr. Szondi Ildikó által alapított Szegedi Közéleti Kávéházi Alapítvány kuratórium elnöke. Nagy számban tartott és szervezett tudományt népszerűsítő esteket. A "Fiatal tehetségek Szegeden" sorozatban - havi rendszerességgel - 75 ifjú tudóst, művészt mutatott be. A "Robbantott számok" feltalálója, az elmélet kidolgozója. Rendkívüli előadó volt. Úgy beszélt a matematikai összefüggésekről, mint más a paprikáskrumpli elkészítéséről.